Zene füleinknek

Hát, a nagy Karácsony előtti, vizsgáktól és rohangászástól terhes időszakban nem volt időm és motivációm billentyűzetet ragadni, de mivel Los Angeles jelen hiányából adódóan egyelőre én magam vagyok az egyes egyedüli saját olvasóm, úgy döntöttem, nem sértődöm meg ezen.

Engesztelésül: az egyik leendő USC-s francia cserediák nemrégiben idő- és energiatúltengésből fakadóan összeállított egy top 10..20...25-t..(?) olyan számokból, melyek a borús téli napokba lopják a kaliforniai napfényt (hüpphüpp), így ezt - csúnyán lenyúlva a listát - most közzéteszem:

"Beach Boys songs (esp. California Girls of course)
All I Wanna Do - Sheryl Crow
Beverly Hills - Weezer
California - Lenny Kravitz
California - Phantom Planet
California - The Rentals
California Dreamin' - The Mamas and the Papas
Californication - RHCP
California über alles - Dead Kennedys
Hot Fudge - Robbie Williams
Hotel California - The Eagles
Out of LA - Jude
Take California - Propellerheads
Viva Las Vegas - ZZ Top
Viva Las Vegas - Dead Kennedys
Gone Hollywood - Supertramp
and for those of you that speak French:
La Californie - Julien Clerc
+Albert Hammond- "It never rains in Southern California"
California Love
Dani California"

Ojjé. Aki ezt mind megkeresi és végighallgatja, az egyrészt nagyon ráér, másrészt elismerésem, harmadrészt elkezdhet karácsonyi dalokat összeválogatni, mert körülbelül jövő ilyenkorra végez vele.

Mikrofonpróba

Most beírhatnám, hogy mikrofonpróba-1-2-3, de tulajdonképpen az is megvolt, miután a hülyegyerekek, csimpánzok és basic user-ek neten keringő szeméttől roncsolódott agysejtjeire szabott kétkattintásos Skype-varázslót csillagos ötössel leküzdöttem, és a neten telefonálók (és számítógép-mikrofonba üvöltők) boldog táborának tagjává váltam.

Ezen annyira felbátorodtam, hogy a technika ördögével flörtölve odáig merészkedtem, hogy blogot indítsak, és végre megízlelhessem az édes virtuális exhibicionizmust.

Blogom apropója pedig nem más, mint közelgő Los Angeles-i cserefélévem, mely január 7-n remélhetőleg jó időre kiragad a taknyos, metróépítéses budapesti télből, és egyenesen a pálmafák közé repít. Az esetleges vis maior eseményekre inkább ne is gondoljunk a jó karma érdekében...Ha pedig holnap sikeresen leküzdöm a vízumintézéssel járó akadályokat és sikerül elnavigálnom magam az amerikai bürokrácia útvesztőiben, akkor egy lépéssel már is közelebb kerülök Uncle Sam-hez, és bónusszal jutok tovább a kettes pályára.