A reggeli, szürke budapesti csöpögést bámulva jutott az eszembe, hogy hivatalosan bele sem került a krónikákba, hogy pénteken estefelé hazavetett a sors - és egy cirka 15 órás, az időeltolódással egynaposra nyúló repülőút, mely a fedélzeti filmeknek, kajának és limitált mennyiségű alvásnak köszönhetően azért annyira nem is volt elviselhetetlen.
Most van egy hetem arra, hogy a hűvös hazai levegő lehűtse a fejemet (vagy éppen a kedélyemet?), aztán tovább szedem a sátorfámat egy hónap erejéig a nagy német fővárosba.
Hogy a kis blogommal mi lesz, az majd a jövő kérdése, a furcsa amerikaiak őrült WonderL.A.nd-jébe történt kiruccanásomnak mindenesetre vége, úgyhogy ez a fejezet egyelőre lezárult, még ha nem is minden tekintetben úgy, ahogyan azt szerettem volna. De hát mit lehet várni egy olyan vidéktől, ami tele van Bolond Kalaposokkal, rohangászó Fehér Nyulakkal, na meg hallucinogéneken érlelődött Hernyókkal.
Egyszóval, The End. Legalábbis egyelőre.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése