Underground partitájm

Ismét szülői nyomásra közzéteszem a legújabb Facebook fotóalbumaim linkjét. Az egyik a kempingezés alkalmával készült, a másik pedig akkor, mikor csöpörgő (van ilyen szó egyáltalán??) esőben végighajtottunk a tengerparti városokon a családi ismerőseinkkel.
A kempinges fotóalbum minden technikai, felszereltségbeli és fotóstehetséget illető hiányosságom ellenére is tiszta National Geographic. Csak hogy érezzétek, milyen elképesztő helyen voltunk.:D

http://www.facebook.com/album.php?aid=100711&l=40adf&id=559072666
http://www.facebook.com/album.php?aid=99884&l=256ec&id=559072666

Tegnapelőtt néhány lakótárssal/haverral elnéztünk valami "underground" klubba, amitől ők kollektívan el vannak ájulva. Főleg, mivel állítólag ott látni egyedül igazi underground, funky embereket LA-ben. Nos, a klub maga nem rossz, de harcedzett budapesti bulizóként én úgy éreztem, mintha otthon lennék. Proli és furcsa emberek, elektro zene, sötét, koszos lyukak, szóval erősen alternatív volt a hely itteni mércével, de én már láttam ennél "funkybb" meg undergroundabb helyeket is Pesten. Asszem ezeknek egész Pest underground lenne. Különösen a Boráros téri aluljáró, haha. De most megint nem akarok úgy csinálni, mint aki kijött ide, és megmondja a frankót, csak mondom, hogy itt is vannak ám tré helyek, mégis menők - és 10 dolcsi a beugró, amiért én otthon be se tenném a lábam valahova. (Mellesleg itt a legtöbb helyen a beugró ennek a duplája vagy triplája, és akkor piát még nem is vettél. És minden bezár 2-kor hajnalban. Szóval nem olyan fenékig tejfel itt az éjszakai élet.:)

Update

Végre újra kisütött a nap Los Angeles egén, szóval minden visszaállt a rendes kerékvágásba.
Egyébként semmi extra nem történt mostanság. Óh, viszont tegnap bejött néhány ember a CIA-től a Practicum in Advertising... óránkra (emlékeztetőül: HR-es témájú kampányt csinálunk nekik kábé 2500 dolláros büdzsével, ojjé), és még a vezetéknevüket sem árulták el nekünk. Egyébként egyik sem nézett ki igazi kémnek, szóval senki se képzeljen el James Bondokat (vagy Jane Bondokat). Teljesen normálisak voltak, bár amiket meséltek az "ügynökök" (akiket mellesleg hivatalosan officernek hívnak) életéről, az mégis elég kalandfilmbe illő volt. Például hogy hogyan kell külföldi kikületéseken informátorokat beszervezniük.

Ma voltam egy performance jellegű előadáson is a suli művészeti galériájában. Valami cowboy-indián keverék kinézetű őrült pasas produkált néhol szatirikus, néhol Obamát éltető politikai jellegű beszédet. Nem volt rossz, bár kissé hosszú volt, igaz, megmentette az estét és a hangulatot az, hogy olyan svédasztalos büfé volt rágcsálnivalókból (gyümölcs, tortilla, sütemények, kávé, olajbogyó stb.), amiről egy magyar művészeti projekt csak álmodozhat.

Sivatagi show

Az esőről mondottakat revideálnom kell. Egész pénteken és szombat reggel is mocskosul, gusztustalanul, förtelmesen csúnyán szakadt az eső, olyan menthetetlen módon, amikor már a felhőket sem látni az égen - és az aztán tényleg reménytelen. Ettől függetlenül találkoztam a családi ismerőseinkkel, hogy egy tengerpart menti településeken keresztül tett autóút beiktatásával meglátogassuk anya egyik barátnőjének a lányát (úristen, mennyi birtokviszony és milyen magyartalan mondatok), akinek nemrég született gyereke. Hát igen, autóban ülve kellemes és érdekes volt a túra, de tény, hogy a szegény-szegény tengerparti városok 90%-t vesztenek kívánatosságukból a csöpögő, szürke félhomályban. Benéztünk a San Pedro-i akváriumba is, ami inkább múzeum, mint tényleges akvárium, de nagyon érdekes volt, legalább az ember megismerte Kalifornia vízi világát. Akkora szőrös tengeri csillagokat láttam, mint még soha. Hehe.

Szombaton aztán néhány lakótársammal és pár haverjukkal együtt kocsiba vágtuk magunkat, hogy elmeneküljünk a Los Angeles-i monszun elől, és meg sem álltunk Joshua Tree-ig, ami egy sivatatagos jellegű nemzeti park kábé két és fél órára innen. Kaliforniában az tetszik a legjobban, hogy egy helyen annyiféle tájjal találkozol, mint sehol másutt - most is olyan helyen jártunk, ami minimum úgy nézett ki, mintha egy másik bolygón lennél. (Mondanám, hogy a Marson, de az olyan elcsépelt. Pedig tényleg.) Mindenütt hatalmas sárgás-vöröses sziklák, úgy egymásra hajigálva, mintha egy óriás különböző alakzatokat épített volna belőlük. (Na, ez se elcsépelt ám.)
Ki merem jelenteni, hogy ennél érdekesebb tájon egyelőre nem jártam, tényleg lenyűgöző volt.
A leglenyűgözőbb pedig az volt, hogy bár lelkileg igyekeztem felkészülni a skorpiók, pókok, kígyók támadására, még egy fia hangyát SE láttam. Csak egy egérrel találkoztunk, meg egy-két verébszerű madárral. Hála az égnek! Ez még egy pluszpont. A kepingező helyként funkcionáló parkban amúgy rendes, tiszta vécék voltak (papírral!!!), de nem volt folyó víz. Még vízcsap se. Mondjuk mit is várhat az ember a sivatag közepén?? Biztos én voltam naiv. Nem baj, egy éjszakára tökéletesen megfelelt nekem a nomád életmód. Rengeteg sátrunk volt, és kvázi teljesen szabadon választhattuk ki a táborhelyeket, és mindegyikhez tartozott tűzrakóhely is. Még jó, hogy volt elég fánk ahhoz, hogy a fél napot végigtüzeljük. (Persze ebből eredően mindenemnek füstölt szalonna szaga van. A hajamból ki se tudtam mosni. Bár szalonnát nem sütöttünk, csak virslit meg marshmellow-t.) Éjszaka pedig olyan iszonyat hideg lett, hogy csak az alkohol meg a közösségi szellem mentett meg minket a fagyhaláltól szerintem. Persze megint csak mit vártam én a sivatagtól?:O Estefelé, még naplemente előtt elmentünk sziklát mászni, vagy még inkább sziklákon mászkálni, még szerencse, hogy a felületük tökéletesen alkalmas volt erre, ha csúszott volna, nem tudom, mi történt volna. Az éjszakai, félig részegen valami barlangos részen tett túra így is elég nyaktörőre sikeredett, de egyik felmenőmet se akarom ijesztgetni, a lényeg, hogy senkinek nem lett baja, és a masszív piálástól nem is pánikolt senki.:DD Tényleg elképesztő volt a táj, és nagyon jó volt a hangulat, szóval ez egy igen jól sikerült kempingezés volt. Már úgyis meg kellett mentenem a becsületemet, hogy sose merészkedem ki sátorral a vadonba.
Mire ma hazaértünk a városba, a nap is kisütött, szóval halleluja.

Ma délután még elugrottunk a Katával a Shrine Auditóriumhoz, ami itt van egy köpésre (a suli mellett), mert ma volt a Screen Actors Guild Awards, úgyhogy gondoltuk, megyünk sztárokra vadászni; ha már itt vagyunk LA-ben, így illik. Kábé tőlünk 50 méterre szálltak ki az emberek a limuzinokból, ami elég volt arra, hogy még éppen felismerj valakit, ha sikoltozik melletted néhány csajszi, de ne ismerj fel valakit, ha nem.;) Mindenesetre láttuk Sean Pennt, Hugh Laurie-t stb, de persze mindenki az Angelina-Brad párostól élvezett el a helyszínen, mi mást is várna az ember. Szóval a híres emberesézt egy időre lerendeztem, de ha már a film fővárosában van az ember, csúnya dolog lett volna, ha oda se tolom a képem.:)

E.S.I.K.

Ma igazi katasztrófa történt Los Angeles-ben: esett az eső. Én legalábbis így látom. Jó, egy szót sem szólhatok, mert még így sem volt kevesebb 20 foknál, és legalább felfrissült a levegő (és az allergiám sem támadt rám olyan elsöprő erővel), de akkor is bágyasztó volt látni a megszokott európai esőfelhőket meg a szürke tónusokat.
Egyébként állítólag az egész közlekedés megbénul, ha leesik pár csepp az égből. És persze az eső maga sem olyan, mint amihez hozzászoktunk, éppen csak arra elég, hogy két perc alatt vizes legyen a járda meg a biciklid, de még egy esernyőnyitáshoz sem elég az ereje.

Egyébként semmi különös nem történt. Tegnap megnéztük az egyik lakótársam iskolai kisfilmjét, most meg egy másik lakótársam bandájának a zenéjét hallgatom. Hála istennek, hogy legalább kreatív irányultságú emberekkel lakom együtt. Biztosan unalmasabb lenne urulógusokkal meg könyvelőkkel együtt lakni. Bár persze vannak itt közgáz szakosok is körülöttem, szóval nem akartam én a közgázosokat bántani, bocsi. Csak az urulógusokat.:D

***A biciklim hátsó kerekét kicserélték, de most meg elég furcsa kattogó hangokat hallani néha abból az irányból. Nem tudom, milyen kereket raktak rá, de lefogadom, hogy éppen a garancia határidejéig fogja húzni.*** UTÓLAG VETTEM ÉSZRE, HOGY EZT MÁR EGYSZER ÍRTAM. SZÁNDÉKOSAN BENNE HAGYOM, HOGY MINDENKI LÁSSA, MENNYIRE BELASSULT AZ AGYMŰKÖDÉSEM A BÁGYASZTÓ IDŐTŐL.:P

Holnap elvileg meglátogatom az ismerőseinket, akiknek most született gyereke. (A beavatottak kedvéért a Connyékat.) Kár, hogy feltehetőleg ugyanilyen szar nedves idő lesz holnap is és egész hétvégén, mert így sokkal hervasztóbb képet fest majd a tengerparti rész, ahol laknak (Huntington Beach, Orange County).

***Egyébként megpróbálom közkívántra/szülői nyomásra belinkelni az eddigi Facebook fotóalbumjaimat. (Felelősséget semmiért nem vállalok, haha, és hülye megjegyzéseket se kérek.:D)

http://www.facebook.com/album.php?aid=98758&l=17246&id=559072666
http://www.facebook.com/album.php?aid=96667&l=43e8e&id=559072666
http://www.facebook.com/album.php?aid=97157&l=d5824&id=559072666

Mongúz és Obama

Ma közkívánatra és erős társadalmi nyomásra feltettem egy-két képet a csodakerékpárról (lásd lentebb), de lehet, hogy hamarosan kénytelen leszek megválni tőle. Ma megint vissza kellett vinnem a bicikliboltba, még szerencse, hogy a kábé sarkon van. Megint "varázsoltak" vele valamit, állítólag a hátsó kereket is kicserélték, de rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert most meg kattog egy kicsit, és ugyanúgy gyengén viszi a lánc néha a hátsó kereket. Mindenesetre február 13-ig még van rá garancia, sajnos becserélni nem fogják, de addig még talán van időm, hogy cseszegessem őket, ha tényleg használhatatlanná válna. Mindenesetre elég idegesítő a helyzet. Bár mit is várhat az ember a környék legolcsóbb kerékpárjától, ami ráadásul használt és gyerekekre van szabva (bár vannak elég hard-core, dagadt gyerekek is). Szóóóval, még mindig nem rózsás a Mongúz egészségi állapota. Nem szeretnék egy másik biciklibe invesztálni pénzt, ha már ezért kiadtam kemény 35 dolcsit, de tényleg félek, hogy egy idő után menthetetlen lesz szegény.:((

Ma helyi idő szerint reggel beiktatták Obamát, úgyhogy egy fél órát én is néztem belőle suli előtt. Mindenesetre mindenki az amerikai történelem nagy pillanataként éli át a dolgot körülöttem. Végülis legalább tényleg vége a Bush-mizériának.

Mindenkinek, akit ismerek, úgy ki van száradva a bőre, mintha papírból lennénk, eszméletlen. Az egyik lakótársam szerint lehet, hogy azért, mert forró szél jön a sivatag felől az év ezen időszakában. Nincs az a krém, ami segítene, és mindenki szenved a dologtól.:P De sajnos most pár nap eső következik, úgyhogy a Los Angeles-i álomklímának lehet, hogy egy-két hétre lőttek?!

Viva Las Vegas

Huh, hát nem mondhatni, hogy ez egy pihentető hétvége volt, bár egy Las Vegas-i úttól mit is várna az ember?! Az út röviden: jó volt. Hosszabban kifejtve: a benyomásaim elég vegyesek, semmiképpen sem ez volt és lesz életem legnagyobb élménye, talán egyszerűen azért, mert vannak olyan kultikus helyek, ahová hatalmas elvárásokkal érkezel, és aztán rájössz, hogy az egész valójában egy díszletváros, egész pontosan díszletutca, mert minden nagyobb kaszinó egy 2-3 kilóméteres szakaszon sorakozik, és ezért minden turista is azon a szakaszon dúsul fel, tisztára, mint a lazacok íváskor vagy a Westend karácsonykor. És nem is volt csúcsszezon.:) De Hawaii-inges középkorú alakokat bőven lehetett látni, éppen úgy, ahogy azt előre elképzeltem.:D

Vegas tényleg egy bűnös város, legalábbis egy igazi hard-core pénznyelő, ahol nappal vásárlással, este kaszinózással, éjjel bulizással facsarják ki belőled a dollárokat. Ha csak nem nyersz milliókat, tutira negatív pénzügyi mérleggel távozol. Én kábé 8 dollárt vesztettem félkarú rablón, ami elég volt arra, hogy biztosabb befektetést keressek magamnak, például vettem magamnak egy iszonyúan édes Paul Frank órát 30 dollárért. (Ami tényleg nem sok ezért.) Az egyik olasz cserediák fiú minden szabad percében a kaszinókban rohadt, úgyhogy 5 dollárból először 25-t, majd 25-ből 200-at varázsolt, másnap meg Blackjacken nyert még 150-et, és vesztett vagy 50-t, szóval elég mázlista típus, az biztos - és kitartó is, mert én már 10 perc kaszinó-villódzásban eltöltött szenvedés után úgy éreztem magam, hogy tutira bármely pillanatban becsavarodom. Nem véletlen, hogy direkt úgy tervezik meg ezeket a monstrumokat, hogy szabályosan NEM TALÁLSZ KI belőle.
Építészetileg és mint once in a lifetime élmény, nagyon érdekes volt az egész. És amikor élő oroszlánokat tartanak kaszinókban, meg egyéb extrákkal dobják fel a dolgot, akkor tényleg azt érzed, hogy Vegast látni kell egyszer az életben. De, őszintén szólva, utólag még egy nagy kultusz omlott le bennem, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam, mindenesetre nem őrülnék bele, ha ez lett volna az utolsó vegasi vakációm. (Talán leugrom még egy gyors házasságkötésre...csak viccelek.:D)

Mindenestre ÉRDEKES volt a város, de senki ne higgye senki, hogy FANTASZTIKUS. Az odaút maga talán még izgalmasabb volt, mint a tényleges ott-tartózkodás, mint ahogy az az egyik spanyol lány is kifejtette. A sivatag, a vörös sziklás hegyek a távolban, nos, azokért tényleg megéri 4 órát utazni. Szerencsére minden "sofőrünk" rendben oda- és visszavitt minket, még a szingapúri lány is, aki életében először vezetett a jobb oldalon, szóval mellé nem szívesen ültem volna be. Hehhe. Magam mellé se, de én nem vezettem.:O

Ami zavart, az az volt, hogy nem voltunk valami összetartó csapat. Sokszor éreztem, hogy kis klikkekre oszlunk, és mindenki tesz mindenki fejére. Néhány fiú pedig kifejezetten anti-gentleman volt, főleg akikkel egy szobában voltunk...Kicsit éretlenek és felvágósak, még ha alapvetően nagyon kedvesek és lazák. Például mikor hazafele mentünk a Katával a szállodába (Tropicana, Hawaii-stílusú kissé szocreálos szálloda, de a fő utcán volt, és relatíve megfizethető), azon tűnődtünk, vajon lesznek-e annyira gálánsak a szobatársaink, hogy egy ágyat osztanak meg egymással, és mi alhatunk a másik duplán. Persze NEM tévedtünk, nem voltak, úgyhogy választanunk kellett, ki alszik kivel - de minden szülőmet megnyugtatom, semmi izgalmas és DIRTY nem történt, és nem is házasodtam meg Vegasban. (Bár sajnos Wedding Chapel-eket se láttam.)

Szóval még mindig hajadon vagyok, nem lettem multimilliomos ruletten, de egy jót buliztunk esténként Vegasban a kulbokban, amit belépti díj nélkül megúsztunk (amúgy kb 20 dolcsi lett volna..és 7 dollár egy pohár szar sör..ezt vetítse ki mindenki minden másra is:P), röviden ez vegasi utunk mérlege.

Ma még leruccantunk a bérelt kocsival Santa Monica-ba, meg tettünk egy kört Beverly Hills és Bel Air felé, aztán este vissza kellett szolgáltatni az iszonyatosan drágán bérelt kocsikat az Avisnak. (Mondjuk az autóbérlés elég nagy érvágás volt, de sajnos nem nagyon tudtunk előre kalkulálni.:( Megint rájöttem, hogy a mennyország a tengerparton találhat, vagy éppen fordítva? Még az utcazenészek is úgy játszanak, mint egy profi rockbanda. Sütött a nap, kék volt az óceán, nem volt semmi dolgunk, szóval minden szép és jó volt, mindennel meg voltam elégedve.

Holnap suli és byebye Bush, welcome Obama.

Másnaposan, Vegas előtt (???)

Ma majdnem a szívroham jött rám, mert a csodabiciklim lánca alig akarta vinni a hátsó kereket. Ennyit még hiányos műszaki tudásommal is sikerült kikövetkeztetnem. Hála az égnek, a bicikliboltban machináltak valamit rajta, és megint működőképes - remélhetőleg tartósan.:D Már kezdtem félni attól, hogy korán búcsút kell vennem a Mongúzomtól.

A héten egyébként minden USC-s iszonyú másnapos állapotban támolyog/kerekezik el az egyetemre, mert Pre-rush hét van a Fraternity és Sorority házaknál, ami kábé nyílt napot jelent a különböző megjegyezhetetlen görög betűkkel illetett ezerötszáz testvériségben, azaz ingyen pia és bulizás megy orrba-szájba. Tegnap én is rászántam magam, hogy először és valószínűleg utoljára életemben benézzek egy ilyen házba, egyébként elég jó volt a hangulat, ami nagy részben az ingyen sörnek satöbbinek köszönhető. A mai napi hangulatom ugyanennek köszönhetően már kevésbé volt jó.:D

Ma elmentünk az egyik ismerősömmel a Grove-ba, ami az igen kevés bevásárló-központ jellegű helyek egyike errefelé, abból is a "jobbik" (értsd, kevés és relatíve drága üzlet van ott) fajtába tartozik, valahol Hollywood fele talán. Elég rosszul tudtam földrajzilag belőni magamnak a tök sötétben.:D Vásárolni persze nem sok mindent lehet, ha csak nem a Victoria's Secret (egyáltalán ezt így hívják??) vagy valami más luxusholmi felel meg a társadalmi kategóriádnak. Először életemben fogtam a kezembe Manolo Blahnik és Jimmy Choo cipőt, de nem lett orgazmusom, nem úgy, mint Carrie Bradshaw-nak. De tényleg. De az épület és az udvar maga nagyon szép kis hely, és a kilátás is gyönyörű a kivilágított városra.

Holnap elvileg elég spontán exchange-student szervezésben megyünk Vegasba. Hiszem, ha látom..:DD De szobát már elvileg foglaltunk, és állítólag kocsi is lesz. (És gyakorlatilag? HAHA.)

Egyébként pozitív lett a kötelező bőrtesztem tuberkolózisra a USC Health Centerben. Mint kvázi minden exchange studentnek. Most akkor ki a hülye??? Emiatt röntgent is kellett csináltatnunk...Viszont oltást mumpsz ellen nem kell kapnom, hála az égnek, pedig riasztgattak vele egy ideig, és kénytelen voltam 20 dollárt beruházni egy rohadt vérvételre.
Mindenesetre a szobatársnőm kicsit ferde szemmel néz rám a pozitív tesztem óta...Hiába nyugtatgatom.:D Tényleg mindenki bereagált a dologra. De ha a USC szeret röntgeneztetni mittoménhány külföldi diákot, csak tessék. Ez legalább ingyen vót.

A világ legszebb kerékpárja

A változatosság kedvéért megint legalább 25 fok van így reggel 11-kor, és délutánra általában 30-valahány fokra is felszökik a hőmérő higanyszála (jesszus, ezért bocs), úgyhogy lehet utálni otthonról.:D Bár ha azt mondom, hogy tegnap már TÚL meleg volt, úgyse hiszi el nekem senki.

Viszont már házim is volt, úgyhogy ne irigyeljetek annyira...bár azért egyik tárgyam (Business Communication Management, Practicum in Advertising and Promotion Design, Fashion, Media and Culture) sem tűnik valami eszméletlenül számolós/magolósnak, hála az égnek, hogy én nem valami Global Strategy-s vackot választottam, mint a többiek, meg is őrülnék.
Mellesleg egyre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy ezen az egyetemen minden általános amerikai sztereotípia (hájas, topis emberek) ellenére, és minden Los Angeles-i szteretotípiára (30 évesen már BOTOX) ráerősítve itt TÉNYLEG csupa elkényeztetett, gazdag liba mászkál, ami iszonyú frusztráló érzés. Mintha egy divatbemutató backstage-ében lennél éjjel-nappal, és te lennél a takarítónő.:DDD

Tegnap végre beszereztem magamnak egy biciklit, hogy villámgyorsan juthassak el A-ból B-be a környéken, mint ahogy azt a diákok 90%-a teszi. 35 dollárért enyém lett a világ leggiccsesebb gyerekkerékpárja, amit valaki valószínűleg titkon máig sirat. El kell mondanom, hogy egy Mongoose Confetti bicikliről van szó, mélylila színben, még nekem is éppen hogy nem kicsi, és őzikés csengő is van rajta. Tömör gyönyör. Majd publikálok képeket, ha rászánom magam, hogy csináljak néhányat.

Első nap az iskolában

Éppen a tornácon ülök, baromi kellemes az idő, és végre egyszer "balkáni" létemre felsőbbrendűnek érezhetem magam, ugyanis két latina és egy latino éppen most suvickolja ki a házat. Azért nem rossz érzés tiszta konyhaszekrényből tiszta tányért elővenni. És az sem rossz érzés, ha mások takarítanak helyetted. Nem mintha az eddigi életemre panaszkodnom kellene ebből a szempontból.:P És van még nálunk is alacsonyabb csoport a nemzetközi társadalmi ranglistán, úgyhogy a magyarok fellélegezhetnek. Bár, ha meggondolom, nekünk még takarítani sem szabad elvileg.

Ma volt az első nap az iskolában, az egész campus megtelt rövidnadrágos és miniszoknyás, pénzzel jól kitömött, jól fésült amerikai diákokkal. Az idő tökéletes, és még a tárgyjelentkezéses mizériát is sikerült megoldanom, így ha minden igaz, sikerült felvennem egy Fashion, Media and Culture nevű tárgyat, aminek mindhárom komponense igen jól hangzik. A campus változatlanul maga a mennyország a koszos belvárosi Közgáz-környékhez képest, ahol fát csak feldolgozott formában lehet találni. Az ember legszívesebben egész nap a füvön vagy a szökőkutak mellett ülne. Jah, és végre benéztem az egyetemi könyvesboltba is, ahol egyetemi logós cuccokat is árulnak. Arra végképp nem számítottam, hogy fejléces vécépapíron kívül az égegyadta világon mindent árulnak USC-felirattal, és egy kisebb áruháznyi készletük van. Hihetetlen - mellesleg sajnos az árak is, amennyiért a kapucnis pulcsikat és egyebeket vesztegetik. De még ez sem tartja vissza a diákságot attól, hogy a fél háztartást USC-s dolgokkal zsúfolják tele.

Tegnap mellesleg írtam egy baromi hosszú bejegyzést word-be, amit természetesen ide nem lehet bekopipésztelni, úgyhogy városnézési és kezdeti kalandjaim egyelőre a feledés homályába vesznek.

Visszaszámlálás

Örömmel jelentem, hogy hosszú hónapok fáradságos tervezői-szervezői munkáját követően holnap végre kilőnek az űrbe. Sikeres landolás esetén megkezdhetem expedíciómat az Amerikai Egyesült Államok megnevezéssel illetett, igen sajátos létformájú és testi megjelenésű, beszámíthatatlan viselkedést mutató idegen lények lakta civilizációban.

Nagy lépés nekem, bár kis lépés az emberiségnek.

Folyt. köv. (remélve a legjobbakat)