Az esőről mondottakat revideálnom kell. Egész pénteken és szombat reggel is mocskosul, gusztustalanul, förtelmesen csúnyán szakadt az eső, olyan menthetetlen módon, amikor már a felhőket sem látni az égen - és az aztán tényleg reménytelen. Ettől függetlenül találkoztam a családi ismerőseinkkel, hogy egy tengerpart menti településeken keresztül tett autóút beiktatásával meglátogassuk anya egyik barátnőjének a lányát (úristen, mennyi birtokviszony és milyen magyartalan mondatok), akinek nemrég született gyereke. Hát igen, autóban ülve kellemes és érdekes volt a túra, de tény, hogy a szegény-szegény tengerparti városok 90%-t vesztenek kívánatosságukból a csöpögő, szürke félhomályban. Benéztünk a San Pedro-i akváriumba is, ami inkább múzeum, mint tényleges akvárium, de nagyon érdekes volt, legalább az ember megismerte Kalifornia vízi világát. Akkora szőrös tengeri csillagokat láttam, mint még soha. Hehe.
Szombaton aztán néhány lakótársammal és pár haverjukkal együtt kocsiba vágtuk magunkat, hogy elmeneküljünk a Los Angeles-i monszun elől, és meg sem álltunk Joshua Tree-ig, ami egy sivatatagos jellegű nemzeti park kábé két és fél órára innen. Kaliforniában az tetszik a legjobban, hogy egy helyen annyiféle tájjal találkozol, mint sehol másutt - most is olyan helyen jártunk, ami minimum úgy nézett ki, mintha egy másik bolygón lennél. (Mondanám, hogy a Marson, de az olyan elcsépelt. Pedig tényleg.) Mindenütt hatalmas sárgás-vöröses sziklák, úgy egymásra hajigálva, mintha egy óriás különböző alakzatokat épített volna belőlük. (Na, ez se elcsépelt ám.)
Ki merem jelenteni, hogy ennél érdekesebb tájon egyelőre nem jártam, tényleg lenyűgöző volt.
A leglenyűgözőbb pedig az volt, hogy bár lelkileg igyekeztem felkészülni a skorpiók, pókok, kígyók támadására, még egy fia hangyát SE láttam. Csak egy egérrel találkoztunk, meg egy-két verébszerű madárral. Hála az égnek! Ez még egy pluszpont. A kepingező helyként funkcionáló parkban amúgy rendes, tiszta vécék voltak (papírral!!!), de nem volt folyó víz. Még vízcsap se. Mondjuk mit is várhat az ember a sivatag közepén?? Biztos én voltam naiv. Nem baj, egy éjszakára tökéletesen megfelelt nekem a nomád életmód. Rengeteg sátrunk volt, és kvázi teljesen szabadon választhattuk ki a táborhelyeket, és mindegyikhez tartozott tűzrakóhely is. Még jó, hogy volt elég fánk ahhoz, hogy a fél napot végigtüzeljük. (Persze ebből eredően mindenemnek füstölt szalonna szaga van. A hajamból ki se tudtam mosni. Bár szalonnát nem sütöttünk, csak virslit meg marshmellow-t.) Éjszaka pedig olyan iszonyat hideg lett, hogy csak az alkohol meg a közösségi szellem mentett meg minket a fagyhaláltól szerintem. Persze megint csak mit vártam én a sivatagtól?:O Estefelé, még naplemente előtt elmentünk sziklát mászni, vagy még inkább sziklákon mászkálni, még szerencse, hogy a felületük tökéletesen alkalmas volt erre, ha csúszott volna, nem tudom, mi történt volna. Az éjszakai, félig részegen valami barlangos részen tett túra így is elég nyaktörőre sikeredett, de egyik felmenőmet se akarom ijesztgetni, a lényeg, hogy senkinek nem lett baja, és a masszív piálástól nem is pánikolt senki.:DD Tényleg elképesztő volt a táj, és nagyon jó volt a hangulat, szóval ez egy igen jól sikerült kempingezés volt. Már úgyis meg kellett mentenem a becsületemet, hogy sose merészkedem ki sátorral a vadonba.
Mire ma hazaértünk a városba, a nap is kisütött, szóval halleluja.
Ma délután még elugrottunk a Katával a Shrine Auditóriumhoz, ami itt van egy köpésre (a suli mellett), mert ma volt a Screen Actors Guild Awards, úgyhogy gondoltuk, megyünk sztárokra vadászni; ha már itt vagyunk LA-ben, így illik. Kábé tőlünk 50 méterre szálltak ki az emberek a limuzinokból, ami elég volt arra, hogy még éppen felismerj valakit, ha sikoltozik melletted néhány csajszi, de ne ismerj fel valakit, ha nem.;) Mindenesetre láttuk Sean Pennt, Hugh Laurie-t stb, de persze mindenki az Angelina-Brad párostól élvezett el a helyszínen, mi mást is várna az ember. Szóval a híres emberesézt egy időre lerendeztem, de ha már a film fővárosában van az ember, csúnya dolog lett volna, ha oda se tolom a képem.:)
2009. január 25., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése