Viva Las Vegas

Huh, hát nem mondhatni, hogy ez egy pihentető hétvége volt, bár egy Las Vegas-i úttól mit is várna az ember?! Az út röviden: jó volt. Hosszabban kifejtve: a benyomásaim elég vegyesek, semmiképpen sem ez volt és lesz életem legnagyobb élménye, talán egyszerűen azért, mert vannak olyan kultikus helyek, ahová hatalmas elvárásokkal érkezel, és aztán rájössz, hogy az egész valójában egy díszletváros, egész pontosan díszletutca, mert minden nagyobb kaszinó egy 2-3 kilóméteres szakaszon sorakozik, és ezért minden turista is azon a szakaszon dúsul fel, tisztára, mint a lazacok íváskor vagy a Westend karácsonykor. És nem is volt csúcsszezon.:) De Hawaii-inges középkorú alakokat bőven lehetett látni, éppen úgy, ahogy azt előre elképzeltem.:D

Vegas tényleg egy bűnös város, legalábbis egy igazi hard-core pénznyelő, ahol nappal vásárlással, este kaszinózással, éjjel bulizással facsarják ki belőled a dollárokat. Ha csak nem nyersz milliókat, tutira negatív pénzügyi mérleggel távozol. Én kábé 8 dollárt vesztettem félkarú rablón, ami elég volt arra, hogy biztosabb befektetést keressek magamnak, például vettem magamnak egy iszonyúan édes Paul Frank órát 30 dollárért. (Ami tényleg nem sok ezért.) Az egyik olasz cserediák fiú minden szabad percében a kaszinókban rohadt, úgyhogy 5 dollárból először 25-t, majd 25-ből 200-at varázsolt, másnap meg Blackjacken nyert még 150-et, és vesztett vagy 50-t, szóval elég mázlista típus, az biztos - és kitartó is, mert én már 10 perc kaszinó-villódzásban eltöltött szenvedés után úgy éreztem magam, hogy tutira bármely pillanatban becsavarodom. Nem véletlen, hogy direkt úgy tervezik meg ezeket a monstrumokat, hogy szabályosan NEM TALÁLSZ KI belőle.
Építészetileg és mint once in a lifetime élmény, nagyon érdekes volt az egész. És amikor élő oroszlánokat tartanak kaszinókban, meg egyéb extrákkal dobják fel a dolgot, akkor tényleg azt érzed, hogy Vegast látni kell egyszer az életben. De, őszintén szólva, utólag még egy nagy kultusz omlott le bennem, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam, mindenesetre nem őrülnék bele, ha ez lett volna az utolsó vegasi vakációm. (Talán leugrom még egy gyors házasságkötésre...csak viccelek.:D)

Mindenestre ÉRDEKES volt a város, de senki ne higgye senki, hogy FANTASZTIKUS. Az odaút maga talán még izgalmasabb volt, mint a tényleges ott-tartózkodás, mint ahogy az az egyik spanyol lány is kifejtette. A sivatag, a vörös sziklás hegyek a távolban, nos, azokért tényleg megéri 4 órát utazni. Szerencsére minden "sofőrünk" rendben oda- és visszavitt minket, még a szingapúri lány is, aki életében először vezetett a jobb oldalon, szóval mellé nem szívesen ültem volna be. Hehhe. Magam mellé se, de én nem vezettem.:O

Ami zavart, az az volt, hogy nem voltunk valami összetartó csapat. Sokszor éreztem, hogy kis klikkekre oszlunk, és mindenki tesz mindenki fejére. Néhány fiú pedig kifejezetten anti-gentleman volt, főleg akikkel egy szobában voltunk...Kicsit éretlenek és felvágósak, még ha alapvetően nagyon kedvesek és lazák. Például mikor hazafele mentünk a Katával a szállodába (Tropicana, Hawaii-stílusú kissé szocreálos szálloda, de a fő utcán volt, és relatíve megfizethető), azon tűnődtünk, vajon lesznek-e annyira gálánsak a szobatársaink, hogy egy ágyat osztanak meg egymással, és mi alhatunk a másik duplán. Persze NEM tévedtünk, nem voltak, úgyhogy választanunk kellett, ki alszik kivel - de minden szülőmet megnyugtatom, semmi izgalmas és DIRTY nem történt, és nem is házasodtam meg Vegasban. (Bár sajnos Wedding Chapel-eket se láttam.)

Szóval még mindig hajadon vagyok, nem lettem multimilliomos ruletten, de egy jót buliztunk esténként Vegasban a kulbokban, amit belépti díj nélkül megúsztunk (amúgy kb 20 dolcsi lett volna..és 7 dollár egy pohár szar sör..ezt vetítse ki mindenki minden másra is:P), röviden ez vegasi utunk mérlege.

Ma még leruccantunk a bérelt kocsival Santa Monica-ba, meg tettünk egy kört Beverly Hills és Bel Air felé, aztán este vissza kellett szolgáltatni az iszonyatosan drágán bérelt kocsikat az Avisnak. (Mondjuk az autóbérlés elég nagy érvágás volt, de sajnos nem nagyon tudtunk előre kalkulálni.:( Megint rájöttem, hogy a mennyország a tengerparton találhat, vagy éppen fordítva? Még az utcazenészek is úgy játszanak, mint egy profi rockbanda. Sütött a nap, kék volt az óceán, nem volt semmi dolgunk, szóval minden szép és jó volt, mindennel meg voltam elégedve.

Holnap suli és byebye Bush, welcome Obama.