Harmonikus terek és nagy zabálások

Már megint teljesen szürke az ég, és esőre áll az idő - teljesen a poszt-atomháború érzetét kelti. Valószínűleg a szmog miatt ilyen seszínű minden, de nagyon furcsa, és eléggé ki is hat az egész az ember szellemi és lelkiállapotára. Azért megpróbálom összekaparni megfáradt agysejtjeimet, és röviden leírni, mi mindent csináltam és zabáltam össze az elmúlt másfél napban.

Tegnap teljesen spontánul becsatlakoztam a szobatársnőmhöz, illetve néhány további lakótárshoz/ismerőshöz, hogy Malibu felé vegyük az irányt, ahol a szobatársnőm anyja és húga lakik. Az apropó az volt, hogy megnézzük a szobatársam húgát egy középiskolai színdarabban a Malibu High School-ban. A forgalom borzalmas volt, de mivel az óceán mellett vezetett az út, legalább kiélvezhettük a naplemente minden pillanatát, és kielemezhettük a part menti, több millió dollárt érő apartmanokat (amik mellesleg gyakran közel se néznek ki jól kívülről, de ugye az elhelyezkedés...). Mindenesetre tényleg hihetetlen időtartamokat lehet errefelé (is) dugóban eltölteni. Ugyanez a USC gettóban már közel sem lett volna annyira élvezetes.:P
A darab maga egyébként hihetetlen szórakoztató volt, valljuk be, ezerszer jobb, mint a Vagina Monológok.;) 12-16 éves gyerekek (már ha ezzel nem öregítem túlzottan magam) adtak elő egy musicalt, ami egy amerikai író (Dr. Seuss vagy kicsoda) meséire épült - mellesleg ő írta a Grincset is. Egyébként én is csak távolról hallottam ezekről a történetekről, de az egész nagyon vicces volt (főleg maguk a gyerekek), imádnivaló, színes, és meglepően profi - szuper díszlet, szuper jelmezek, minden színes-szagos. Persze valószínűleg akadt lóvé rá. Jah, és minden szereplő pár év múlva már akár a Megasztárban is indulhatna, szóval az amatőrségnek a szikráját se lehetett érezni rajtuk.
Előadás után elugrottunk a szobatársnőm házába, ahol az anyjuk az előadás és az egybegyűlt ismerősök részére kisebb eszegetős estet szervezett (mellesleg a kaja isteni volt, tonhal-tartárral, crabcake-kel, párolt csirkével, egyebekkel...rég zabáltam ennyire tele magam). Nem túl nagy a házuk, de annyira harmonikusan van berendezve, hogy rég éreztem ennyire nyugalmoban és otthon magam egy idegen házban. Minden krémszínű, vagy fehér, az egész padló süppedős szőnyeggel van leterítve, puhák voltak a fények, és különösen a nappali fogott meg, ahol volt egy kandalló is, ami felett egy aranykeretes tükör lógott, és az egész szoba annyira tökéletes volt, mint egy lakberendezési magazinban. A ház közepén egy kis belső udvar helyezkedett el, égősorral, egy asztallal, székekkel, gyertyákkal, de olyan imádnivaló, hogy legszívesebben minden nap ott gyertyafényes-vacsoráznál.:) Mellesleg medencéjük és jacuzzijuk is van, de hát csoda is lenne, ha nem lenne ilyesmi egy malibui házban. A vendégek maguk, akik nagy része a negyvenes-ötvenes éveikben járt, szintén annyira finomak, ízlésesek és kifogástalan modorúak/megjelenésűek voltak, hogy úgy éreztem magam, mintha valaki mindent az utolsó mozzanatig megtervezett volna, és ezt pozitív értelemben véve mondom.

Ma reggel (vagyis inkább déltájt) becsatlakoztam a lakótársaimhoz, akik Beverly Hills-be indultak reggelizni (nyugi, azért ez itt sem mindennapos) egy Jack n' Jills nevű totál népszerű és amúgy az árakat leszámítva teljesen emberi és barátságos reggelizőhelyre (kábé fél órát kellett várni, hogy asztalhoz jussunk. Azt nem írom le, mennyit vesztegettek a kajákért (nem is járnék oda minden nap...), mert mindenki szívinfarktust kap (kábé egy full főétel árához közelít otthoni viszonylatban egy jobb étteremben), de minden annyira egészséges, ízletes és stílusos volt - én például omlettet ettem kecskesajttal, napon szárított paradicsommal, avokádóval és bazsalikommal, és mindezt mini áfonyás muffinnal és friss gyümölcssalátával tálalták. Errefelé jócskán meg kell fizetni a kulináris élvezeteket, de az biztos, hogy ha valamire, hát arra nem lehet panaszkodni, hogy a helyiek nem tudnak jól élni és jókat enni. Annyi elbűvölő beülős helyet látni errefelé, hogy csak na. Ugyan a meghitt pesti kávézókat hiányolom, de tény, hogy baromira isteni dolgokat lehet enni ebben a városban, bármerre jársz.

Ó, igen, érdekességképp leírom, hogy egyik este alkalmam nyílt betekinteni egy fraternity és egy sorority életébe - a frat-ben, ahol csupa pasi lakik, valami iszonyatos vedelős dzsemborit tartottak, és én először azt hittem, üdítő élmény, ha a fiú-lány arány 90-10% egy buliban, ám véleményem gyorsan megváltozott mintegy negyed óra után. Egy majomhordával keresztezett futballszurkoló-csapat is elbújhatott volna ezek mellett a tejfelesszájú fiúk mellett, folyt a pia, és iszonyatos hangzavar volt. Elég gyorsan le is léptünk egy házibuliba, de közben útba ejtettünk egy sorority-t is, aminek az a lány is tagja volt, akinek a helyét átvettem. Úristen, az az épület úgy nézett ki, mint egy luxushotel, és most nem túloztam - kristálycsillárok, süppedős szőnyegek, bazi nagy ebédlő-hall, faburkolatok, luxus a köbön, tényleg. Mellesleg kábé ezerhétszáz dollárt kell kipengetni csak azért, hogy egy testvériség tagja lehess, és ebben még nincs benne az, hogy ha ott is akarsz lakni a házukban, akkor persze lakbért is fizetned kell. Mellesleg a frat, ahol voltunk, közel se volt ennyire luxus, inkább egy börtönre hajazott, de ettől a pompától hanyatt vágtam magam. Nem is akarnék ilyen helyen lakni, totál frusztráló lehet. Persze nem vagyok gazdag amerikai hercegnő, szóval lehet, hogy másképp vélekednék róla, ha z lennék?!;)