A világot jelentő deszkák

Nos, lelkiismeret-furdalásom és lappangó grafomániám végre győzedelmeskedett a lustaságom felett, úgyhogy ismét billentyűzetet ragadok, hogy beszámoljak végre arról, mi mindent csináltam az elmúlt héten.

Kezdjük azzal, hogy ma megkezdtem tévé-sztár karrieremet. Micsoda mulasztás lett volna, ha Los Angeles-ből úgy távozom, hogy nem is szerepeltem a médiában. Haha. Na jó, igazából persze csak az egyetemi tévécsatornáról van szó, ahol a szobatársnőm egy délutáni vitatkozós-kerekasztalbeszélgetős vitafórum műsorvezetője. Ma gyakorlatilag 4 ismerőssel plusz még egy lánnyal vitáztunk a guantánamói fogolytábor bezáratása kapcsán. Fél óra volt az egész, de az is olyan gyorsan elment, hogy nem is gondoltam volna. Mindenesetre az elején bántam, hogy miért voltam olyan hülye, hogy nem dobtam be egy felest. Azért megpróbálom neten megnézni az ismétlést, csak hogy szörnyülködhessek az akcentusomon meg egyebeken. Óh, jeh, mondtam volna az otthoniaknak is, hogy nézzék, ha tudják neten keresztül, de olyan elcseszett időszakadék van LA-BP között, hogy elég kegyetlen dolog lett volna. Meg nem is tudom, lehet-e streamingelni otthoni IP-címről. De hagyjuk ezeket a technikai dolgokat, mert nem akarok átmenni PC Guru-ba, főleg, mert általában fogalmam sincs, mi merre hány óra IT terén.

Vasárnapra visszaugorva az időben, természetesen nem voltam olyan elszánt, elvetemült, sztárbuzi satöbbi, hogy megpróbáljak meggyőzni valakit, hogy vigyen el Hollywood-ba, hogy azért verekedjek, hogy a vörös szőnyeg közelébe kerülhessek az Oscar-díj átadáson - mielőtt valaki megint megkérdezi - de itthonról végre először és utoljára életemben élőben és teljes egészében végignézhettem az egész ceremóniát. Egész izgalmas volt, én unalmasabbra számítottam. Éppen hogy idejében értem haza újabb belvárosi biciklis kalandtúrámról, ugyanis spontán ötlettől vezérelve rávettem magam, hogy elkerekezzek egy filmkosztüm-kiállításra, amit a Fashion Institute-ban tartottak. Kábé az összes nagyobb tavaly készült filmből (lásd Batman, A másik Boleyn lány, The Reader, Indiana Jones, Mamma Mia, Milk satöbbi) voltak kosztümök, és tök érdekes volt látni, hogy mennyire műnek hatnak néha valójában, másrészt néha mennyire kidolgozottak a hímzések, satöbbi. Másrészt az sem semmi, hogy például ott volt az eredeti mélylila Joker-öltöny is, amelyet Heath Ledger viselt, meg ilyenek, szóval szerintem érdemes volt elnézni oda.

A hét közbeeső részében semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy kedd este az egyik lakótársam valahonnan ingyen és bérmentve beszerzett egy hordó sört (kábé száz adag, még mindig van belőle), és spontán Mardi Gra partit csaptunk. (Valójában ezt New Orleans-ban ünneplik, és a kosztümök/álarcok/láncok viselése mellett az ivászat a legfőbb lényege.) Másnap sikerült totál másnaposan bemennem az egyetlen órámra, ami hihetetlen teljesítmény volt. Főleg, ha azt tekintjük, hogy megint videóra vettek minket, és egy szituációs játékot kellett csoportban előadnunk kábé negyven percen át. A helyzet lényege az volt, hogy egy ruhaipari cég szennyez egy folyót, ami kihat egy kisváros egészségére, és ezt a helyzetet kellett vita/tárgyalás útján megoldania az érintetteknek, polgármester, vállalati vezető, lakosság, satöbbi. Én voltam a felháborodott lakosság, és általános vélemény szerint nagyon viccesen és hitelesen alakítottam a dolgot, ami persze közel állt a röhejeshez is néha, de ebben nagy szerepe volt az alkoholos befolyásoltságnak, asszem. Mellesleg rég nevettünk ennyit iskolában, az tuti, szóval nagyon élveztem a dolgot.;)

Vasárnap