Bálnák és egyéb mókázások

Bár a hétvégémet eléggé ad hoc kellett újragondolnom és újraterveznem - eredetileg San Francisco-ba mentem volna az egyik lakótársammal, de csak csütörtökre vajúdta meg a döntést, hogy túlzottan le van égve anyagilag az előző havi utazgatások után, hogy inkább menjünk majd máskor - de ehhez képest végül egészen mozgalmasra sikeredett.
(Óh, apropó, a lakótársam autója, mint pénteken kiderült, be is mondta volna az unalmast, mert lemerült az akkumulátora. Tehát tulajdonképpen fizikailag is képtelenség lett volna elutaznunk a hétvégére. Ha ez nem jel, akkor semmi sem az.;)

Szóval, kezdjük a péntekkel. Már előre feljelentkeztem egy sulis múzeum-látogatásra a Los Angeles County Museum of Art-ba, amit mellesleg nem is lett volna szívem kihagyni, úgyhogy ez is jól jött ki. Az apropóját az adta a dolognak, hogy nyitottak egy új kortárs részleget, volt ott minden, Andy Warhol, Lichtenstein, Jeff Koons, ami nekem külön kulturális gyönyört okozott. Mellesleg nem lehetett fotózni, de a helyszínen kószáló látogatók 95%-a folyamatosan megpróbálta kijátszani a rendszert, szegény őrök meg alig bírták az iramot. A végén néhány ismerősömmel úgy kihúztuk a gyufát, hogy kedvesen megfenyegettek minket, hogy ha folyton sunyiban próbálunk fotózni, szépen kikísérnek minket.:D Szerencsére erre nem volt végül szükség. Volt egy fotókiállítás is a Vanity Fair számára készített, különböző korszakokból származó sztárportrékból is, az is elég érdekes volt. A klasszikus múzeumrészlegeken csak átszaladtam, mert nekem sajnos az európai látkép-gyümölcsöstál-Madonna festmények már nem dobogtatják meg a harcedzett szívemet.

Szombat - Újabb szerencsés momentumként hála az égnek last minute mégis sikerült feljelentkeznem a whale watching (bálna-nézős) kirándulásra is, amire a családi ismerőseinkkel mentem volna (vagyis mentem, de hagyjuk a szemiotikai meg metafizikai magasságokat), ha nem megyek San Francisco-ba (mint ahogy nem mentem). Szerencsére volt egy fölös jegyük, úgyhogy be tudtam társulni. Előző este náluk aludtam, mert túl messze lett volna a USC-gettóból az út San Pedro-ig, ahonnan a hajónk indult, úgyhogy évek óta először már fél 11-kor ágyba kerültem. Eszméletlen. A hajónk szombat reggel futott ki ragyogó napsütésben (tudom, hogy ez erősen nyálas volt), kábé hatvan-hetven emberrel a fedélzeten. Mellesleg valami egyház szervezte a túrát, talán Unity Church, de nem vagyok benne biztos. Kedves emberek voltak, az átlagéletkor csak azért volt 33 körül, mert mindenki vagy 60 éves volt, vagy 6.;) Rajtam kívül, persze. Az út háromnegyedénél már mindenki temette a kezdeti célt, nevezetesen, hogy szürke bálnákat is lássunk (elvileg ilyenkor vándorolnak Mexikó felé, de ettől függetlenül erősen kétesélyes, éppen beleszaladsz-e egybe a nagy Csendes-óceánon), de végül mégis feltűnt egy a hajónk közelében, tehát bálna: pipa. Mellesleg én delfinekkel is beértem volna, és végül abból is láttunk jó párat, sőt, még egy pár fókát is, szóval abszolút mértékben ki lettem elégítve, az tuti. Már maga a hajókázás is szuper volt, de hogy ilyen, számomra halál egzotikus állatokba botlottunk bele, külön feltette az i-re a pontot. Az egyetlen szépséghibája az volt a dolognak, hogy sikerült leégnem a napon - nem tudom, miért nem kalkuláltam ezzel. Csak a lakótársaim aloe verás krémje mentett meg, az tuti, most meg várhatom, hogy végre ne nézzek ki úgy, mint Giorgio Armani.

Vasárnap - Nos, a vasárnap délelőtt az előző esti bulizáshoz kötődő regenerálódási fázissal telt, délután pedig a lakótársaimmal softball-meccsre mentünk - játszani. Én a szabályokat se ismertem rendesen, de szerencsére annyira nem égtem, mert kollektíven borzasztóak voltunk a másik csapathoz képest - vagy éppen ők voltak túlzottan profik, nézőpont kérdése. Örültem, hogy egyszer elkaptam a labdát, egyszer meg bele tudtam ütni ütővel. Már ez is haladás egy halál kezdő softball-ostól. Este a gitáros lakótársam koncertezett az egyik haverjával egy közeli kávézóban (ami az európai kávéházakra emlékeztetett, hála az égnek, ez már hiányzott), és komolyan mondom, baromi jó zenét játszottak, nagyon profi volt. Ebben az Ámerikában tényleg sok a tehetséges embör, ez télleg a lehetőségek országa.