Az igazi Narancsvidék

Nos, a tavaszi szünetem második felének történéseivel még adós vagyok. Tulajdonképpen túl sok mindent nem csináltam, bár péntek délután (pontosabban kisebb lamentálás után inkább kora este, a legrosszabb Los Angeles-i csúcsforgalommal dacolva) nekiindultunk, hogy meglátogassuk az egyetemi evezős csapatot (azon belül is azokat a fiúkat, akikkel együtt lógunk néha itt-ott) Orange County-ban, ahol éppen edzőtáboroztak. Elég nagy nehézséget okozott a kvázi vaksötétben (utcalámpák sehol), a dimbes-dombos településeken navigálni, de legalább kiélvezhettük az igen irigylésre méltó és elragadó kis(?) házak látványát (by night, persze). A ház, ahol az evezősök laktak, nem kevésbé volt megnyerő (egyébként a település neve Santa Ana, csak a részlet és a történeti hűség kedvéért). Mondhatni kissé irigyeltem a tulajdonosokat, leginkább a kertben elhelyezkedő medence, vendégház, és még inkább a medence melletti kültéri kandalló miatt, amelyben égett a tűz, úgyhogy rögtön oda is gyűltem, mint bogár a lámpához.

Először ingyen bezabáltunk a temérdek kajából, amit kalóriapótlásra odahordtak a fiúknak, aztán páran elkocsikáztunk Disneyland mellé (ami Anaheimben van), hogy megnézzük az aznapi tűzijátékot. Itt kábé minden hétvégén gyakorlatilag augusztus 20-i volumenű tűzijátékot rittyentenek, és komolyan volt néhány olyan rakéta, amit még életemben nem láttam. (És most nem csak azért mondom, mert húha, made in the USA.:D) Ezt követően továbbkocsikáztunk Newport Beach-re, eredetileg klub- és bárlátogatási szándékkal, de erről gyorsan letettünk, mert túl sokan gondoltak ugyanerre előttünk - úgyhogy inkább tettünk egy nagy sétát a mólón (ami halszagú volt, tekintettel az ott horgászó latino populációra; és persze nem a latinók miatt, nem vagyok ennyire rasszista, haha), illetve a promenádon (én személy szerint a homokban).

Meg kell jegyeznem a történeti hűség és kortársaim kedvéért, hogy aki azt hiszi, hogy a hely úgy néz ki, mint a Narancsvidékben, az nagyon is téved - mellesleg azt egyáltalán nem is itt forgatták. (Hanem szerteszét Los Angeles-ben.)
Akit amúgy érdekel, hogy mégis hol, itt van egy nagyon tanulságos website:
http://www.seeing-stars.com/OC/ByLocation.shtml
(Mindenkinek külön ajánlom, hogy keresse meg a USC-t és környékét a helyszínek között. Külön felhívnám a figyelmet, hogy a szomszéd utca például mexikói díszletként szolgált. Asszem ez jól illusztrálja, miről beszéltem mindeddig, haha.)

Ma egyébként megint vettem a bátorságot, hogy bebiciklizzem a belvárosba. Itt teljesen véletlenül belebotlottam az utcán Brian Joubert-be, a korcsolyázóba, ki gondolta volna - mondjuk matematikai valószínűsége van az ilyesminek, mert a héten itt tartják a műkorcsolya világbajnokságot, de akkor is, milyen kicsi ez a világ, meg ez a város, hehe.

Ó, és még adós vagyok a legutóbbi fotóalbumom linkjével is:
http://www.facebook.com/album.php?aid=112369&id=559072666&l=e32eda90d3