Oké, szánom-bánom, hogy egy ideje nem írtam ide, mea culpa. Őszintén szólva minden energiámat a jövő heti tavaszi szünetem erősen last minute tervezgetése kötötte le, és mindenkit, és főleg magamat meg szeretném kímélni a fárasztó részletek ecsetelésétől és egy ismételt idegrohamtól, úgyhogy hagyjuk is a témát. Elég annyi, hogy itt a spring break olyan, mint otthon a szilveszter, és úgy érzed, hogy ha nem csinálsz valami igazán ütőset, akkor egy antiszociális lúzer vagy. Végülis ma vettem egy jegyet San Francisco-ba pár napra, úgyhogy ha nem akadok fent valami idióta rostán a reptéren (vagy nem késem le a gépet, és egyáltalán kijutok a reptérre:O), akkor a szünet felét ott fogom tölteni.
Egyébként már megint minden agysejtemet úgy kell összekapirgálnom, mert tegnap este erős spontaneitással megspékelve néhány újdonsült haverommal (akik a férfi evezőscsapat tagjai, bár a férfi ez esetben nem teljesen fedi a valóságot, mert néhányuk még nálam is fiatalabb, és mások igazolványával járnak bulizni meg egyebek) nekiindultunk az éjszakának kocsival, amihez az szolgáltatta az apropót, hogy egyikük szülei elmentek otthonról, ergo üres volt a ház. Nem is igazán tudom, milyen környéken voltunk pontosan, de először elmentünk egy-két helyre bulizni (minden kihalt volt mellesleg, mert a közelben lévő Loyola Marymount Egyetemen éppen tavaszi szünet volt, és mindenki szétszóródott a nagyvilágban), aztán meg néhányan kipróbáltuk az ismerősöm kertjében lévő forró vizes kismedencét (a nagy medencét nem, mert ahhoz még sokat kellett volna innom, hogy legyek olyan hülye, hogy bemásszam a fagyos vízbe az éjszaka kellős közepén.:). Azt hiszem, még sokáig vissza fogom sírni azt a forró fürdőt, Úristen. Főleg, hogy itt még fürdőkádam sincsen. (Mielőtt bárki aggódni kezdene a testi higiéniámért, megjegyzem, hogy zuhanyozni azért tudok. És meleg vízzel.)
UI: Az iszonyú stresszes hetem egyik csúcspontja egyébként az volt, hogy a marketing órámon kiérdemeltem egy Starbucks ajándékutalványt a tanártól, mert én voltam az egyik legügyesebb kiscserkész, mikor fókuszcsoport-alanyokat kellett rekrutálni. Ojjé, ez megdobogtatja egy magamfajta koffeinfüggő szívét.
2009. március 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése