Kul-túra

Most egy kissé NAGYON ideges vagyok, mert megint kiment az internet (és éppen megint a szomszédét lopom, technikailag), és persze mikor máskor, ha nem akkor, mikor (úristen, mennyi időhatározó egy rakáson) éppen a blogomat írom, szóval az egész bejegyzés odalett. Igyekszem rekonstruálni az eredeti verziót, de ebben az idegállapotban nehéz lesz.:P

Szóóóóval....az elmúlt hetem igazán a magas kultúra jegyében telt - múzeumlátogatások, kortárs színházi előadás, miegymás.

Egyik nap suli után ellátogattam a Natural History Museum-ba, ami a campus mellett található, és USC diákoknak nem mellesleg ingyenes a belépés. A múzeum maga nem túl nagy szám - mű-emlősök élethű kasztnikban, amitől kis fantáziával rögtön Alaszkában vagy a sivatagban érezheted magad; kitömött madarak ezrivel; ásványok, stb. Mondjuk a maga nemében érdekesek a tárlatok. Viszont a Discovery Center/Insect Zoo-ban - amit tízévesekre szabtak, de nekem minden hasonló osztályon ott a helyem - akkora előrehaladást tettem pszichológiai érettségem és fejlődésem terén, mint még soha. Hozzáértem egy pókhoz. Ráadásul egy tarantulához. Akik ismernek, vagy tartózkodtak már együtt velem olyan helyiségben, ahol pók fordult elő, azok tudják, milyen nagy szó ez. A dolog úgy esett meg, hogy elkezdtem beszélgetni az ott dolgozókkal, és egy barátságos óriás csótány megsimogatása után az egyik pasas a pókfóbiámat hallva rákérdezett, ne hozzon-e elő nekem egy óriáspókot, hogy közelebb menve hozzá legyőzzem a félelmeimet. Kisebb rábeszélésre engedtem neki, majd többször rákérdezve arra, hogy biztosan nem tud-e ugrani (ergo nem veti-e rám magát kiéhezve...mármint a pók:D), végül hajlandó voltam hozzáérni egy ujjal a hasához. Háromszor is. Hihetetlen büszke vagyok magamra.

Szombaton pedig a szingliként töltött Valentin-napi mizéria elől menekülve három ismerősömmel elugrottunk San Diego-ba megnézni a Vagina monológokat egy egyetemi színjátszókör előadásában, aminek az egyik fiú húga is a tagja (ez volt az apropó, nem a fenomenális feminista felhangú darab maga). Az előadás jó volt, a mű maga néhol röhejes, néhol szórakoztató, elég vegyes érzelmeket hagy az emberben, mindenesetre én rosszabbra és undorítóbbra számítottam az előzetes ismereteim/előítéleteim alapján. Elvileg valós interjúkra épülő monlógok sorából áll - és olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint: Milyen ruhát viselne a vaginád? Mit mondana a vaginád? (Úristen, ez a szó maga is iszonyatos. Ó, igen, ezt is kifejtették a darabban.;)) A San Diego-i Állami Egyetem területén volt egy kis halastó is, teknősökkel. Mikor arrafelé sétáltunk, néhány latino gyerek éppen kihalászott egy teknőst, és arra kényszerítették szegény állatot, hogy gördeszkázzon le egy kis lejtőn. Majdnem hívtam a PETA-t. Bár fotódokumentáltam a dolgot, tehát még megtehetem.:)
Előadás után bementünk San Diego belvárosába enni valamit, meg kicsit mászkálni - a környék kenterbe veri mondjuk LA belvárosát, mellesleg, és tele van éttermekkel meg bárokkal. A városból magából nem láttam túl sokat, úgyhogy valamikor biztosan kénytelen leszek visszamenni rendesen is körülnézni arrafelé.:)

Ma pedig ellátogattam a California ScienCenter-be, ami szintén a campus mellett található, és teljesen ingyenes - hihetetlen. Amúgy baromi jól néz ki, és bár a kiállítások kevés kivétellel nem voltak túl izgalmasak (leszámítva egy vitrint, ami tele volt pár napos, illetőleg tojásból éppen kikelő VALÓDI csibékkel), de volt egy CSI Experience kiállításuk, ami elég nagy népszerűségnek örvendett (sorba is kellett állni, hogy bejussál), és tényleg jópofa volt. Teljes mértékben a CSI sorozatra - és azon belül is a Las Vegas-i verzióra - épült, és a bejáratnál kaptál egy "bűnesetet", illetőleg egy "feladatlapot", amit a helyszín megtekintése után a különböző laborokban (ujjlenyomat, DNS, boncterem satöbbi) meghallgatott/kikövetkeztett információk alapján kellett megoldanod. Persze az egész nem igényelt különösebben magas szellemi szintet, hogy 6-tól 99 éves korig bárki élvezhesse, de persze bárkinek, aki kicsit is szereti a Helyszínelőket, totálisan izgalmas volt. Még Grissom irodáját is berendezték. Jah, és kipróbálhattad, hogy UV-fényben a folyadékok és egyéb nedvek tényleg világítanak. Bár én nem tudom, diszkókban még sose észleltem a dolgot, de itt működött. :)

Szóval, ennyit a kultúráról és tudományokról. Holnap újra suli, úgyhogy folytatódik a művelődésem.;)

PS: Illusztrációként itt a legújabb Facebook albumom linkje. Az album a nyugalom megzavarására alkalmas képi hatásokat tartalmaz, úgyhogy én mindenkit előre figyelmeztetek. Akit sért vagy felkavar, hogy egy életnagyságú vagina-kosztümös lánnyal szerepelek egy képen, attól előre is elnézést kérek, és kérem, hogy csukja be a szemét, mikor odaér.

http://www.facebook.com/album.php?aid=104712&id=559072666&l=a18a6