Bye-bye Menlo

Most csak egészen röviden jelentkezem be, mielőtt holnap, ha minden jól megy, nekivágok egy kis keleti-parti körútnak (Washington DC, New York, Boston). Hogy Los Angeles-be visszaérve pontosan éppen kiknél és hogy fogom tölteni a fennmarad két hetemet, az még a jövő zenéje, de ne szaladjunk ennyire előre.;)

Az elmúlt napjaim a csomagolással járó kisebb idegrohamhullámok jegyében telt. Mindkét bőröndömre már most kiírhatnám, hogy telt ház, és a cuccaim egy része már így is egy külön zsákba kényszerült. Asszem vagy a Los Angeles-i csövesek fognak majd nagyon jól járni a törölközőimmel és az ágyneműmmel, vagy valami vákuumtechnikával az egészet összezsugorítom.
A nagyobb táskámat már most csak ráüléses-rugdosásos technikával sikerült valahogy összecipzározni. Ajajj. A pakolás minden út legutálatosabb része, az már szentigaz.

Ezenkívül a Menlo-háznak is búcsút kell intenem. Tulajdonképpen már most kihaltnak tűnik az egész környék, noha a lakótársaim fele hivatalosan még itt tartózkodik. Tegnap este teljesen egyedül voltam a házban, amihez nagyon stílusosan audiovizuális aláfestésként kiválasztottam egy még szomorúbb és elszomorítóbb romantikus filmet a Video on Demand szolgáltatásunkból, csak hogy tovább melankolizálhassam nagy magányomban.

Szóval, ma (pontosabban holnap kora reggel) leadom a kulcsot és "elhagyom a házat, ahol élek".
Azért majdnem 4,5 hónapot töltöttem el itt, a lakótársaim között, és ennél többet eddig csak a családommal éltem egy fedél alatt, szóval furcsa lesz itthagyni az egészet. Bár, mivel majdnem mindenki más még nálam is korábban költözött be ide, gondolom a többieknek még nehezebb. Vagy furcsább. Bár nem is tudom, látszólag mindenki leszarta a dolgot az amerikaik között, nem egy csöpögős-érzelgős-búcsúzkodós népség, mondhatni elég felszínesek az ilyesmivel kapcsolatban. Szivacsból vannak, és folyton vándorolnak.

Tehát, viszlát Menlo Ave. Nem lesz több vízipipázás a tornácon, napozás a kertben, fröcskölés a gyerekmedencénél; nem lesz több iszonyú rendetlenség és szétszórt üvegek vasárnap délután, és patyolattiszta konyha hétfő délután (gracias a takarítónőknek), az aktuális vicces tévésorozatok kollektív bambulása a nappaliban heverészve; beerpong és flip cup meccsek; bemelegítő felesek, mielőtt nekivágnánk a környék házibulijainak vagy a belváros bárjainak; nem lesz több hazabiciklizés a USC-ről, vagy biciklizés a Ralphs-ba, hogy hazacipeljem a mázsás súlyú egygallonos tejeket. Nem lesz több rikácsolás, ordibálás (persze mindezt just for fun), üvöltő raggea zene, kétdolláros mosás-szárítás, haverkodás a szomszédokkal vagy a DPS/LAPD-tisztekkel, utcán átsüvítő USC-busz vagy csilingelő mexikói fagylaltoskocsi.
Bye-bye.