Univerzális születésnap

Jelen pillanatban életem első amerikai születésnapját ünnepelem, ami az időzónák kontinensközi játékából adóan idén extrém hosszúra nyúlik, és kvázi egész héten kapom az üdvözleteket a Föld minden pontjáról. Valaki dobjon már meg holnap hajnalban eggyel Ázsiából, ott még javában tartana a hacacáré. Hogy meglegyen a torta is, vettem magamnak egy szelet Red Velvet-et a boltban, amiről máig nem tudtam eldönteni, illetve kianalizálni, hogy miből készítik, és erősen amerikai ízvilágú, mélyvörösben pompázó cukormázas csoda, de az íze valóban bársonyos és mennyei. (Na, ez valamilyen átlagos igénytelenségű helyi reklámszövegnek is beillett volna...)

Egyébként a lakótársaim is nagyon édesek voltak, hajnali fél háromkor három azonosítatlan kilétű, részeg egyén (illetőleg volt az négy is, de szemüveg nélkül, az éjszaka kellős közepén, néhány pohár pezsgő után képtelen voltam ilyen bonyolult vizuális teszteket kiállni) szó szerint betört a szuperbiztonságos, számzáras lakatú bunkerembe, és legszebb álmaimból felébresztve énekelt és ugrándozott a tiszteletemre, valamint belenyomta a fejemet a félig megevett "szülinapi" nachosukba, és nekem ajándékozta a szobatársnőm egyik bevásárlószatyrát. Nem baj, a szándék a lényeg, azt meg értékeltem.

Az úgymond - szó szerint, illetve átvitt értelemben is - felhőtlen napot beárnyékolta, hogy kénytelen voltam elvonszolni testemet egyetlen vizsgámra (most mindenki utál otthon ezért is, de úgyis kénytelen leszek utólag mindenből otthon is levizsgázni, Tanár Úr kérem), és két órán keresztül mintegy 9 oldalban igyekeztem ecsetelni a divat szociológiáját. Na de mindegy, ez is megvolt, végre én is lezárhatom az itteni félévemet. A végzős lakótársaim (akiknek ezen a héten mindenféle bulija és ceremóniája lesz ez alkalomból) már másfél hete váltófutás-jellegű eufória-kitöréseket produkálnak, végleg maguk mögött hagyva az iskolapadot (ami a USC-n persze nem is olyan kemény, mint amilyen kemény a leszállóágban lévő kaliforniai munkaerőpiac).

Tegnap végre - előszülinapként, illetve a vizsgámat félretéve - hárman, magyarok, elzarándokoltunk a Universal Studios-ba is. Nem lett volna semmi probléma az odajutással, illetve a hazajutással se, ha ártatlan, BKV-hoz szokott egyszerű magyar lelkünk meg nem tréfál minket, és számolunk olyan apróságokkal, mint hogy a metróvonalak elágaznak, nincsenek pontosan feltüntetve a megállókban, nincs kiírva a menetrend a buszmegállóban, illetve hogy este hét után már lövik a pizsit, vagy mindenki az Esmeraldát nézi a tévében, és nem járnak a buszaink a belvárosban.

Maga a Universal egyébként relatíve hozta az általam elvártakat, én legalábbis tök jól szórakoztam egy álló napon át a különböző kommersz turistalátványosságokkal, japán turistákat kényeztető fotó-beállási lehetőségekkel, kajáldákkal, szuvenírboltokkal és hullámvasutakkal (vagy éppen virtuális hullámvasutakkal, mint ami mondjuk a Simpsons Ride esetében teljesen váratlanul kikanyarodott a történetből.) Volt megint minden, ami köll, nem is ecsetelném a dolgot, mert annyi ideig írhatnám az eseményeket meg a látnivalókat, hogy görcsbe állnának az ujjbegyeim (az ujjaim már így is görcsben vannak két óra körmöléstől és fél óra úszástól).
Röviden annyit, hogy megnéztünk majdnem mindent (vízi kaszkadőrshow-t, special effect bemutatót, Shrek 3-D vetítést stb.), felültünk majdnem mindenhova (Jurassic Ride szabadeséses-vízeséses mittomén milyen zuhanással, Mummy Ride sötét alagútban, Simpsons Ride virtuális hullámvasúton), persze paráztunk is rendesen, mint a rossz, beszari ötévesek, ahogy illett, és vizesek is lettünk, ahogy illett, mert ez minden egyes produkció magját jelentette.

Mintegy órás sorbanállás/sorbanülés után (amit húsz percre hazudtak le a bejáratnál) felültünk az elektromos kiskocsira, ami végigvitt minket a stúdió külterületének nagy részén, ahol olyan klasszikusokat forgattak, mint a Psycho (a motelnél ál-Norman Bates nézett nagyon csúnyán, és rohant a kocsi után késsel), a Cápa, Grincs, Heroes vagy a Fast and Furious. Haha. Volt föld alatti álmetrómegálló, special effectek, fröcskölés, tűz, turisták ijesztegetése. Bár elvileg aznap forgatási napja volt a Született feleségeknek (igaz, valószínűleg fedett stúdiókban), végigkocsikáztunk a Wisteria Lane-n is, ami persze élőben nem hosszabb, mint az én utcám otthon, és a házak, gondolom, belülről teljesen üresek, valamint közelről minden növényről ordít, hogy vizet és szerves kémiát az életben nem látott, de egyébként egészen élethű volt az egész. Utca vót, na.

Szóval igazán elmondhatni, hogy univerzális volt a szórakozás. Haha. Most komolyan ezzel a szlogennel operálnak, nem én találtam ki. Aki nem hiszi, járjon utána.