Szegény Los Angeles-iek

Bár ahogy hallom, otthon sincsenek éppen éjjeli fagyok, itt aztán végképp tagadhatatlan, hogy kitört a kánikula. És még van, aki tagadja, hogy a globális felmelegedés korát éljük. Tegnap rekordot döntött a hőmérséklet mind fokban, mind elviselhetetlenségben kifejezve. Mintegy 36 fokot mértek. Azért ez már tiszta augusztus-fíling, teljesen nyárhangulatom támadt (amihez hozzájárul a pálmafás-óceános környezet is, persze).
Természetes és olcsó légkondícionálóként a bejárati és a hátsó ajtó egyidejű nyitvatartásával próbálkozunk, illetve a mennyezeti ventillátorok kevergetik a meleg levegőt, de persze mindez halottnak a csók.
Vasárnap kis felüdülésként visszasüllyedtünk az óvodások szintjére, és egész nap a kertben és a tornácon ücsörögtünk, illetőleg egymást fröcsköltük slaggal és vízipisztollyal, belülről pedig Corona-val hűtöttük magunkat (persze ez utóbbit csak a rosszgyerek óvodások művelik). Az egyik lakótársam beszerzett egy új gyerekmedencét, ami felfújt állapotban olyan kicsinek bizonyult, hogy szerintem csak én férek el benne kényelmesen. De ÉN tényleg elférek benne, ezt többször is kipróbáltam, többek közt úgy, hogy az egyik haverunk egymás után ötször vágott bele poénból a vízbe, miután már lezuhanyoztam, hajat mostam és felöltöztem. Mellesleg a gyerekmedence a biciklim kellő párja szépségben és infantilizmusban - béka alakú, és ha egy locsolócsövet csatlakoztat rá az ember, akkor spricceli is a vízet, mint egy szökőkút. Nagyon profi.
Ma pedig volt szerencsém megint elkísérni pár embert egy korai este Manhattan-beachezésre, igaz, megint baromi nagy szél volt ott, és a sárkányomat se vittem magammal, így csak belegyalogoltam a vízbe, és fenntartva az óvodás színvonalat, a hullámokkal szórakoztam.

Kicsit más téma, sokkal szociológusosabb-társadalomtudósosabb-jajj-de-jó-ember-vagyok-önpíárszagú: szombat reggel sikerült rávennem magam, hogy felkeljek (nagggyon nehéz volt), és elmenjek egy önkéntes napra, amit USC-s és UCLA-s diákok közösen tartottak, Hunger Cleanup programnéven. Gyakorlatilag a hajléktalanok megsegítésének jegyében szerveztek különböző kis önkéntes-happeningeket, én például egy étel-adomány-gyűjtéshez csatlakoztam, amit a helyi Superior szupermarketnél (törzsközönség: 70% latino, 20% USC-diák, 10% afro-amerikai*) tartottunk.
Páran egyébként szendvicseket gyártottak, amit utána a Skid Row-ra vittek el, és ott szétosztották hajléktalanok között. Ez egyébként gyakorlatilag a hajléktalanok helyi gyülekezőhelye a belvárosban - mellesleg állítólag mintegy 70 000 hajléktalan él szerte LA-ben. Szóval itt sem minden csupa csillogás meg pezsgő és limuzin mindenkinek.
No szóval, az ételgyűjtésre visszatérve, a célkitűzés az volt, hogy rávegyük a vásárlókat, hogy vegyenek egy-két konzervet, amit utána összegyűjthetünk a szegényeknek. Komolyan mondom, pár óra leforgása alatt, az idegesítő kánikulában is csomó segítőkész emberrel találkoztunk, és majdnem mindenki az alsóbb társadalmi osztályokból került ki. Körülbelül 2-3 diák volt egyáltalán meghallgatni, mit szeretnénk, nem hogy adományozni bármit is. Viszont akadt, aki 10 dollárt nyomott a kezünkbe, hogy vegyünk belőle konzerveket, és három óra leforgása alatt 6 ember mintegy 240 konzervet gyűjtött össze.
Most nem azért meséltem el ezt, hogy érezzétek, hogy mi milyen nemes, altruista, önzetlen emberek vagyunk, de ha mégis ezt gondoljátok, azért nem esik rosszul. (HAHA)

Egyébként van itt egy önfenntartó mikrorendszer, ami szerintem baromi jól működik: a környékbeli házakat folyamatosan mindenféle proli elemek (szegények, hajléktalanok satöbbi) járják körbe szatyorral meg kiskocsival, és összeszedik/kikukázzák az újrahasznosítható sörösdobozokat, üvegeket stb, amit az alkoholista egyetemisták szórnak szét estéről estére. (Nem kis mennyiség, mi legutóbb kb 15-en mintegy 70 doboz sört fogyasztottunk/játszottunk el egy este alatt.)
Ezért 1. ők pénzt kapnak a vissza/beváltásnál 2. a diákok amúgy mocskos házatája ezzel is kissé tisztább és kevesebb a szemét 3. a Földanya is örülhet, hogy működik a recycling.
Hát nem ez maga a hedonista-zöld utópia?:)

*Apám meglátása szerint eredeti szóhasználatom ("feka"), rasszista felhangú volt. Jelentem alássan, nekem az égegyadta világon semmi problémám nincs a feketékkel, sőt, kifejezetten kedvelem őket. A politikai korrektség jegyében és szüleim megnyugtatására módosítom a kifejezést, bár én nem is úgy gondoltam, Tanár Úr kérem.:)